Kisebb válság akár már szeptemberben beüthet – ezzel indokolta Gulyás Gergely a csütörtöki kormányinfón azt, hogy a kormány miért nem fontolgatja a személyi jövedelemadó egy számjegyűre csökkentését, miközben arra egy hete az a Magyar Nemzeti Bank tett javaslatot, amelyet nehéz lenne kormányellenességgel vádolni.

A Miniszterelnökséget vezető miniszter kijelentését „megbízható szakértői véleményekre” alapozta, ezért mi is azzal próbálkoztunk, hogy az általunk megbízhatónak tartott szakértőknek tettük fel azt a kérdést:

• valóban lesz válság?
• és tényleg szeptemberben?

Mielőtt válaszaikat értékelnénk, inkább bemutatjuk, milyen környezetben is várjuk azt a válságot, amelyről már Orbán Viktor is többször beszélt – igaz, pontos időpont említése nélkül.

Nézzük, hol is tart most a magyar gazdaság:

Februárban előbb a Standard & Poor’s, egy héttel később pedig a Fitch minősítette fel Magyarországot – és ezek a lépések senkinek nem okoztak meglepetést.

A hitelminősítők ráadásul a külső sérülékenység csökkentése (elsősorban a devizaadósság leépítéséről van szó) miatt meg is dicsérik a magyar kormányt, és inkább politikai kockázatokat látnak az országban. Úgy látják, hogy ha valami, akkor az olyan körülmények hathatnak ki elsősorban a befektetői magatartásra, mint például a közigazgatási bíróságok miatti vita, vagy a Magyarországgal szembeni, hetes cikkely szerinti uniós eljárás. Varga Mihály pénzügyminiszter mindenesetre azt közölte február végén: Újabb külföldi befektetéseket vonzhat Magyarországra a felminősítés.

A befektetőket pedig láthatóan nem érdeklik a kockázatok: a BMW óriásbefektetésével együtt tavaly összesen 4,3 milliárd eurónyi működőtőke magyarországi beruházásáról született döntés – erről a kormány befektetésösztönző hivatala, a HIPA számolt be nemrég.

A beruházások összességében 17 százalékkal növekedtek tavaly, a boomból kiveszi a részét az építőipar is, ahol rég nem látott növekedés mutatkozik, és ez kitarthat még jó ideig. Szakértők szerint ennek inkább az szabhat határt, hogy nincs elég szakember az országban, a kereslet kevésbé, pláne, hogy a csokot is fokozatosan szélesebb körre terjeszti ki a kormány.

Az ingatlanpiac erősödését az is támogatja, hogy a lakosság minden korábbinál magasabb tartalékkal rendelkezik: az MNB friss adatai szerint majdnem ötezer milliárd forintot tartanak a magyarok a párnacihában – vagy legalábbis nem lekötött betétekben. Ezt pedig a Pénzügyminisztérium szerint „kimagasló” béremelések tovább erősítik. „Több mint 70 százalékkal nőttek a nettó bérek 2010 óta” – közölte a tárca a legutóbbi kereseti statisztika publikálásakor.

Ennek legláthatóbb jele a fogyasztás növekedése, amely ahhoz is hozzájárult, hogy a GDP tavaly kiemelkedő tempóban növekedett. Március elején pedig kiderült, hogy még annál is gyorsabban, mint az első adatok alapján becsülték: 5 százalékkal.

És ez a tempó jelentősen lassulhat idén (a kormány 4 százalék körüli, az Európai Bizottság 3,4 százalékos bővülést vár), nagy probléma azért nincs. Mivel az uniós támogatások várhatóan az elmúlt években tapasztalt ütemnél gyorsabban érkeznek, javulhat a pénzforgalmi egyenleg, és a korábbinál gyorsabban csökkenhet az államadósság is – elemzők már azt sem tartják kizártnak, hogy teljesülhet az a terv, hogy akár már 2021-re, de legalábbis a ciklus végére az uniós határértékre, 60 százalékra eshet vissza az adósságszint.

Akkor miért kell riogatni?

A külső körülmények romlása nem fikció: a Donald Trump kormányzata és Kína közötti kereskedelmi háború veszélye még nem múlt el, ami tovább növelheti azt a kockázatot, amit önmagában a pekingi gazdaságpolitika rejt magában. Csütörtökön napvilágot látott egy tanulmány, amely azt állítja, a kínai GDP valójában 12 százalékkal alacsonyabb, mint amennyit a helyi statisztikusok állítanak, és az elmúlt években rendre 2 százalékkal „túlbecsülték” a növekedés mértékét is.

Az euróövezetért elsősorban az óriási, a GDP 130 százalékát kitevő olasz államadósság miatt érdemes imádkozni, de a német gazdaság lassulása is aggodalomra adhat okot. És akkor még nem beszéltünk a Brexitről, amely önmagában nem feltétlenül jelentene gazdasági kockázatot, ám az, hogy három héttel a tervezett időpont előtt még szó szerint semmit nem tudni arról, hogyan és mikor zajlik le a britek kilépése az EU-ból, finoman szólva nyugtalanító a piac számára. Az is igaz ugyanakkor, hogy a két előbbi országban olyan intézkedéseket fogadtak el, amelyek őszre épphogy elindíthatnak egy kilábalást, és várható, hogy addigra valamilyen módon rendeződik a Brexit ügye is.

csúszhat a monetáris szigorítás, és felélesztenek egy refinanszírozási programot is, az nem az optimizmust tükrözte.

De nem is a válságot, hanem az óvatosságot.

Valószínűleg erről lehet szó a kormány esetében is, bár a Fidesz-KDNP nem az olasz bankok fizetőképessége vagy a német autógyártók amerikai kitettsége miatt aggódik, hanem azért, mert idén két, az európai parlamenti és az önkormányzati választást is végig kell vinnie, és a csok kibővítésén vagy az első házasoknak járó kamatmentes hitelen túl aligha tud nagyot dobni. Emlékezhetünk: már a tavalyi költségvetés tervezésének is azzal futott neki a kormány, hogy az újraválasztott miniszterelnök Kötcsén válságot vizionált, és ezzel indokolta, miért nem várható költekezés.