Felmondás 2022 – A legfontosabb tudnivalók, ha felmondanak Önnek, avagy Ön akar távozni a munkahelyéről – Mikor jár végkielégítés?

A felmondás érzékeny téma, nehéz eldönteni, melyik ujjunkba harapjunk, azaz kit „védjünk”, a bérből-fizetésből élő munkavállalót, vagy a vagyonát, javait, befektetéseit, kapcsolatait kockáztató munkáltatót. Dr. Thaisz Andrea, munkajogban is jártas ügyvéd összefoglalta a Blikknek, hogy mivel kell tisztában lenni ezzel kapcsolatban.

A munkaviszony megszüntetését – a 2012. július 1-jétől hatályos Munka Törvénykönyve alapján – a felek kezdeményezhetik egyrészt közös megegyezéssel, másrészt egyoldalú felmondással. Utóbbi esetében attól függően, hogy a döntést milyen körülmény váltotta ki, megkülönböztetjük az azonnali hatályú felmondást és a felmondást.

A felmondás jogának valamennyi formája megilleti a munkavállalót és a munkáltatót is. Fontos kiemelni, hogy mint a munkaszerződést is írásba kell foglalni, úgy annak megszüntetésekor is fennáll ez a formai követelmény. A törvény lehetőséget ad erre, hogy ez elektronikus dokumentumok útján történjen, de ha jogvita merül fel, akkor az iratot küldő félnek kell bizonyítania, hogy az adott jognyilatkozat hozzáférhető volt-e a másik fél számára.




Mindazonáltal a felmondásra és az azonnali hatályú felmondásra vonatkozóan eltérő szabályok kötik a munkáltatót és a munkavállalót, ezért érdemes ezeket külön górcső alá venni.

Felmondás

Fontos szempont, hogy az adott munkaviszony határozott vagy határozatlan idejű.

A munkáltató minden esetben köteles megindokolni a felmondást, ami kizárólag a munkavállaló munkaviszonyra vonatkozó magatartásával, képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő ok lehet. A munkavállalónak viszont nincs indoklási kötelezettsége a határozatlan idejű munkaviszony esetében.

A felek kiköthetik, hogy legfeljebb a munkaviszony kezdetétől számított egy évig a munkaviszony nem szüntethető meg felmondással. További védelmet jelentenek a munkavállalónak a törvényben rögzített felmondási tilalmak és felmondási korlátozások.




Így a munkáltató nem gyakorolhatja a felmondás jogát jogszerűen várandósság, a szülési szabadság, a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés, valamint a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított 6 hónapnak a tartama alatt.

Ugyanakkor a felmondás közölhető betegség miatti keresőképtelenség – legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő 1 év -, a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség, valamint a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság ideje alatt, de a felmondási idő csak az ezek megszűnését követő napon kezdődhet meg.

A felmondási idő vonatkozásában eltérő következményei vannak annak, hogy melyik fél kezdeményezte a munkaviszony megszüntetését. A felmondási idő általános szabályok szerint 30 nap, de erről egyrészt másként is rendelkezhetnek a felek (legfeljebb hathavi felmondási időben), másrészt munkáltatói felmondáskor a munkavállaló munkáltatónál töltött munkaviszonyának megfelelően meghosszabbodik.

Azonnali hatályú felmondás

Ezzel akkor élhetnek a felek, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.




Értelemszerűen ekkor nem beszélhetünk felmondási időről: a kiváltó okról való tudomásszerzéstől 15 nap áll rendelkezésre az azonnali hatályú felmondásra, de erre kizárólag az ok bekövetkezésétől számított 1 éven belül lehet legfeljebb hivatkozni. Ez alól kivételt képeznek a bűncselekmények, amelyeknél az elévülési idő lesz irányadó.

Indoklási kötelezettség minden esetben fennáll, kivéve, ha ezt bármely fél a próbaidő alatt kezdeményezi, illetve ha a munkáltató a határozott idejű munkaviszonyt kíván így megszüntetni.

Végkielégítés

A téma megkerülhetetlen kérdése, hogy mikor jár a munkavállalónak végkielégítés.




Az Mt. erre vonatkozó rendelkezése három esetet sorol fel tételesen, amelyek a következők: a munkáltató felmondása, a munkáltató jogutód nélküli megszűnése, valamint, ha a munkaviszony azért szűnik meg, mert az átvevő munkáltató nem tartozik továbbiakban a törvény hatálya alá.

Mindazonáltal ezen feltételek valamelyikének fennállása esetében is csak akkor jogosult a díjra munkavállaló, ha adott munkahelyen minimum 3 éve, vagy hosszabb ideje dolgozik. Fontos még azt megjegyezni, hogy a végkielégítés összege annak függvényében változik, hogy hány év volt az ott eltöltött munkaidő.

Három évnél rövidebb munkaviszony mellett vannak azonban további esetek is, amikor a munkavállaló végül mégsem lesz jogosult a juttatásra. Nem jár a végkielégítés, ha a munkavállaló a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül, illetve amikor a munkáltató a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy annak egészségi állapotától független képességbeli hiányossága miatt vet véget a munkaviszonynak.